Föl, föl, és messze el…

Imádom a könyveket. Főleg azokat, amelyek tele vannak kitalált lényekkel, amelyek egy teljesen egyedi és képzeletbeli világba visznek. Messze el a valóságtól. Ezért imádom a Gyűrűk urát, vagy ami szerintem még jobb A Babó-t, ezért tartom a kortárs ifjúsági irodalom csúcsának a Harry Potter-t. Természetesen az ellentétes vélemények is megengedettek, hiszen mindenkinek más tetszik, mindenki más típusú történetekben, versekben találja azt a mondanivalót, amivel azonosulni tud.

Mióta gyermekem született elég kevéske időm jut olvasásra, fogalmam sincs, hogy a többgyermekes szülők ezt miként oldják meg. És még ha oda is jutok, néha küszködnöm kell, hogy a szemeim lecsukódása előtt elolvasott 2 darab oldalra figyelni tudjak. Sokszor a lap végén jövök rá, hogy fogalmam sincs miről is olvastam és az újra olvasott sorok úgy hatnak, mintha sohasem találkoztam volna még őket. Valószínűleg mert így is volt. No de azt találtam ki, hogy ha a mélyebb, tartalmasabb, hosszabb könyvek most nem annyira mennek, átnyergelek a gyermek- és ifjúsági irodalomra, és “könyv előkóstoló” leszek. Persze ez nem garancia arra, hogy azok a könyvek, amiért rajongok majd fiú gyermekemnek is tetszeni fognak, de legalább az agysorvadást elkerülhetem.

Legfrissebb “kóstolásom” pozitív eredménnyel zárult.

David Williams, aki a borító szerint “napjaink legismertebb kortárs gyerekkönyvírója”, A nagy szökés című könyvét “előkóstoltam”.

A történet egy Jack nevű fiúcskáról szól, akinek rendkívül szoros kapcsolata van fiatalkorában vadászpilótaként szolgát nagyapjával. Nekem ez már nagyon szimpatikus volt, mert valahogy olyan mágikus kötődés tud kialakulni nagyszülő és unoka között, hogy egy ilyen kapcsolat mindenképpen egy jó történet alapanyag.
A nagypapa azonban egyre jobban elszakad a valóságtól és újraéli fiatalkorát, amikor háború volt és ő a hadseregben szolgált. Ezért Jack szülei úgy döntenek, hogy öregek otthonába, az Alkonyi Hajlék-ba küldik. A helyről azonban hamar kiderül, hogy nem is olyan jó, mint amilyennek látszik.
Jack úgy dönt, hogy megszökteti onnan nagypapáját…

A történet, persze ifjúsági könyvhöz mérten, fordulatos, az események izgalmasak, és bár a történet vége felé voltak olyan dolgok, amik kissé hihetetlennek tűntek, külön tetszett, hogy a történet vége nem teljes happy end.
A fejezetek nem túl hosszúak, kis falatonként is lehet előrejutni, ha valaki nem az olvasás bolodja.

Ajánlom apukáknak, akik imádják a repülőgépeket, anyukáknak, hogy kiszakadjanak Violetta szorításából, és leginkább azon bátor fiúcskáknak, akik izgalmas kalandra vágynak.

              Föl, föl, és messze el…”

Hozzászólás