Vannak, akikre sosem találnak rá…

Vannak olyan napok, amikor az ember azt hiszi éppen össze tudta kaparni magát az aktuális problémáiból, aztán bumm, beüt valami.

Ilyen volt nekem ezt a mai nap, amikor szomorúan olvastam Charles Bradley szombati halálának hírét.

Charles csodálatos hangját és zenéjét csak nemrégen fedeztem fel magamnak. Azt hittem először, hogy valami régen tündökölt énekesről van szó, aki másodvirágzását éli. Aztán kutakodtam kicsit és megtudtam, hogy őt csak most fedezte fel magának a zenei világ, 2011-ben jelent meg első önálló albuma No Time For Dreaming címmel.
Mai kedvencem harmadik, Changes című albumán található, címe Ain’t It a Sin. Hamisítatlan soul zene!
Egyszer olvastam egy interjút vele, amiben elmesélte, hogy tizenévesen metrókocsikban töltötte az éjszakákat, mert nem volt hová mennie, dolgozott szakácsként, majd James Brown imitátorként.
Ha nem is indult igazán jól Charlesnak az élet és sokat kellett várnia, mire befutott, de azt hiszem méltósággal fejeződött be.
Azt mondta az egyik interjújában:
“I’m gonna say it’s all right to dream, but work at it — make it come to reality. It took 62 years for somebody to find me, but I thank God. Some people never get found.”
“Azt mondom, hogy jó dolog az álmodozás, de dolgozz rajta, hogy valóság váljék belőle. 62 évbe telt, amíg valaki rámtalált, köszönöm Istennek. Vannak, akikre sosem találnak rá.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.